Két lábon

Véget ért egy korszak. Dana többet már nem fekszik a hátán vagy a hasán. Áll. Na jó, meg néha ül. HIHETETLEN!!!! Még csak éppen pár nappal múlt 7 hónapos és már ilyen ügyes. Örül neki ő is és mi is dícsérjük az új tudományát. Annyira tetszik neki, hogy más szemszögből látja a a világot, hogy mindenhol és mindenkor ácsingózna. Alvás és játék helyett, pelenkázáskor.

Nagyon büszkék vagyunk rá. Ime:

Mozgás

Dana hónapokig nagyon ügyesen feküdt. Szeretett háton, hason lenni, de semmi több.

Anyukám nagyon optimista volt, mert még csak 2 hónapos volt, de ő már szinte minden másnapra megjósolta:

-"Ez a a baba mindjárt megfordul."

Én erre persze (s mert én már 3 hónaposan megfordultam ) bizakodni kezdtem. Kár volt. Dana csak feküdt, feküdt és aztán megint csak feküdt.

Úgy 5 hónapos lehetett, amikor egy séta után belefutottam a szomszédomba. Kérdezgetett Danáról és keveselte a hangját, amit nem nagyon hall a falon át.

Mondtam: "igen, keveset sír, nyugodt baba. Kicsit talán túl nyugodt, sehogy se akaródzik neki megfordulni!"

Elbúcsúztunk, én bejöttem és egy kézmosás erejéig letettem Danát a játszószőnyegére hasra. És mi történt mire kijöttem?

Yes!!! Megfordult.

Először nehezen ment neki, de kitartóan gyakorolta, mára tökéletesen forog mindkét irányba. Mi az hogy forog? Még 6 hónapos se volt,de már mindenhova elmászott vagy elkúszott. Pár hétre rá már a mászásból felfelé törekedett és kb 7 hónaposan felállt.

Valamit mindig talál magának, amiért érdemes elindulni. Nagy munka ez neki, egy-egy túra után alaposan elfárad és megpihen.

Most már tudom, hogy hónapokig megfigyelt és gondolatban lejátszotta mit hogyan fog csinálni. Elég jó taktika volt, rápihent a mozgásra.

Orvosnál

Senki se szereti az orvosokat. A gyerekek főleg nem. A babák meg ki nem állhatják.

Az első vizsgálatot a kórházban végezték, én már akkor is nagyon sajnáltam Danát, pedig valószínű még olyan kábulatban volt, hogy meg se kottyant neki a méricskélés, csípővizsgálat vagy a vérvétel a sarkából.

Akkor sem volt ellenszegülés, amikor Gömöri doktornő a hazaérkezés után kb 3 héttel megvizsgálta.

Szerintem Dana itt már bizakodni kezdett, hogy amiről én olyan szomorúan beszélek, (Jajj, szegény Danuska!!!) az végülis nem is olyan nagy ügy.

Úgy hiszem, hogy jól érezte magát a Karolina úti ortopédián is, mert megdícsérte őt a doktorbácsi és példálózott vele a mellette lévő kisfiúnak, aki nem volt hajlandó emelni a fejét fekvő helyzetből.

Az egy hónapig tartó terpeszpelusozást is hamar megszokta, talán csak azt nem értette, hogy a body, rugdalozó után miért kell még ez a plusz ruhadarab.

A mécses az első kötelező oltásnál tört el. Céklavörös fejjel üvöltött a vizsgálóasztalon. Még az se vígasztalta, hogy megdícsérték a hurkás,húsos lábait, amelybe jól bele lehet szúrni a

tűt.

A következő vizitnél megállapítottam, hogy nagyon okos lányom van. Elég volt meglátnia a szőke, mosolygós arcot, /Doktornő/ már is bőgni kezdett.

Aztán, hogy a sok rossz élményt egy kicsit elfeledtessük elvittük az 1. számú Gyermekklinikára konduktorhoz. A diagnózis szerint /szőke, mosolygós arc/ furcsán tartja a jobb karját.

A konduktornál még furcsábban tartotta, mert a doktorbácsi úgy forgatta körbe-körbe, mint mások a Rubik kockát.

A vizsgálat utáni eredmény: NORMÁLIS. Sőt!!! Egy 5 és fél hónapos babának még nem kéne négykézlábazni.

Azt hiszem az első 6 hónapra éppen elég volt az orvosokból.

Alvás (1)

Azt hiszem, hogy a legtöbb könyvet és újságcikket ebben a témában olvastam el előre. Féltettem az éjszakáinkat (lusta, önző anya).
Hogy vannak gyerekek,akik 1 éves korukig éjjel felébrednek, vagy vannak babák, akikkel fél éjszaka autózni kell, mert különben üvöltenek, mint kutya a teliholdat.

Rémálmaimban láttam magam zombiként sétálgatni a lakásban egy síró kisbabával a kezemben.

Szerencsére csak álom volt...

A valóságban Jóságos kislányunk hozott magával egy adag "nyugodj meg Anya! könnyen és gyorsan elalszok majd és hamar átalszom az éjszakákat" csomagot.

Ahogy már írtam, a kórházban akár ágyúgolyók is robbanhattak volna a feje mellett, arra se ébredt volna fel.

Otthon az első egy-két hónapban az alszik-eszik, alszik-eszik kettőst gyakorolta. Mindezt a bölcsőjében, amit lusta anya az ágyából lábbal is tudott ringatni.

Úgy 4 hónapos korában sikerült hosszas rábeszélés után rávennem Dana Apukáját, hogy hagyjuk őt egyedül aludni, mi pedig költözzünk vissza a hálószobába.

Dana, aki ezidáig érezte az anya(tej) közelségét és azért felkelegetett éjjel, innentől képes volt 12-13 órákat egy nyikkanás nélkül végigaludni.

Van egy taktikám, amiben hiszek és rendszerint bevetek, ha altatásra kerül a sor. Olyan csiribi-csiribá altatótrükk. Hosszan, levegővétel nélkül susogok (SSSSSSS) és lágyan ütögetem/erősen nyomom ( a helyzettől és Dana együttműködési készségétől függően) Dana hátát.

Vicces lenne, ha pár év múlva Danus visszaemlékezve megszólalna:

"Tudod Anya, volt párszor, amikor nagyon álmos voltam, nyűgös is kissé, de valahogy sehogy se tudtam elaludni mert egyfolytában susogtál és ütögetted a hátam."

DANA CELEB

Bal-jobb, bal-jobb, mennek a majmok...

Le kell szögezni, hogy Dana egyik párthoz sem húz. Mi sem. Nem elkötelezettségből jelent meg a fotója a Népszabiban. Így hozta az élet.


Ma felhívott Gömöri doktornő, hogy akció van, megjelent a fotó róla és a babáról. Szaladtunk is le az újságoshoz. Vettünk gyorsan kettőt. Nagymama is szaladt. Ő is vett kettőt.



Íme, friss, ropogós:http://nol.hu/ajanlo/20090611-korzeti_boldogsag

Barátnők

Bár még nincs igazán képben Dana, mit is jelent a "barát "szó, de már vannak neki barátai. Anya szerzett neki. Az első számú barátnő: Luca. Hét héttel idősebb Danusnál, és ez ilyen korban még hatalmas különbség. Például feljogosítja az idősebb babát arra, hogy a másik szemébe nyúljon vagy a fejére csapjon. (amire persze a kicsi nemtetszését nyílvánítja ki és sírásba kezd.)

De ez feledhető.

Lucával jó lenni. Lehet vele együtt sírni, lehet nézni, ahogy ő eszi a finom sárgarépapürét,lehet nyalogatni a játékait, lehet vele shoppingolni a belvárosban és ami a legeslegjobb: lehet vele piknikezni a Margitszigeten.

Hát ezekért lett Lucus az első számú barátnő. Na, meg azért, mert amikor Dana azon a bizonyos vasárnapi napon elindult a világ felé, Luca (és persze az Anyukája) nagyon drukkolt neki.

Bodzával és Annával ritkábban találkoznak, de szembe nyúlni, fejre csapni ők is jól tudnak.

A fiúk? Még nem nagyon foglalkoznak Danával. Bár a kertben ha meglátja a másfél éves Levente már hangosan mondja: Da, Da.

Pelenka kérdés

Azt tudtam, hogy felül és alul is lyuk van a babán, de nem gondoltam volna, hogy a két lyuk között ennyire sebesen áramlanak át folyadékok.
Még a szülés előtti hetekben vettünk egy kb 60 darabos pelenkát. Nem tudtam én, mennyi idő alatt "fogyasztja" el ezeket egy újszülőtt, de amikor Apja megkérdezte, hogy: "-nem lesz ez egy kicsit sok?"-rájöttem ő még kevésbé tudja.
Talán már a 2. napon kellett az utánpótlás. Felül be (naponta 7-8 szor), alul ki (naponta 9-10 szer). Próbáltuk Danát rábírni, mondja el nyugodtan, hogy melyik pelenkagyártó cégtől kap jutalékot. Az elején óriási fogyasztó volt, de aztán szerencsémre, és Apja pénztárcájának szerencséjére csökkent a mennyiség.
Úgy tűnik a pelenka tartalma, állaga egyáltalán nem zavarja. Minket azért néha igen, főleg a család hímnemű tagját, akinek mindig akad valami fontos dolga, ha tele a pelus.
Szerintem nem olyan vészes a dolog. Ha van kéznél tiszta ruha és egy adag Vanish minden megoldható.
Nemrég kezdtük a kóstoltatást. Dana megkóstolta az újságpapírt. Megtaláltam a bizonyítékot.

Fél éves party

Már fél éves a lányunk! MÁR FÉL ÉVES A LÁNYUNK???

Azt hittem, soha nem jön el ez a nap. Az első napok,hetek csigalassúsággal vánszorogtak. Kint hideg volt, hamar sötétedett, 1 hónapig Danát se vittem le sétálni, én is csak a szemeteskukákig sétáltam el minden másnap. Egy hónapos szobafogság...

Próbálkoztam párszor az ablakba kitenni Danát,hogy szellőzzön, de nem jött be neki a hideg levegő. Azaz az jött, de Dana ment volna.

Nagyon vágytam rá, hogy melegedjen az idő és valahogy erre a májusi napra gondoltam. Jó volt a megérzésem, gyönyörű, napfényes délután fogadtuk a rokonságot.

Danán egy könnyű nyári napozó és hajpánt.

Nagyon jól éreztük magunkat, az ünnepelt kapott sok szép ajándékot, (kenhetőt, olvashatót,hordhatót) amelyekkel aranyosan el is játszott. Aztán amikor elfáradt,elaludt. Ahol éppen volt. A Nagypapánál.

6 hós szervíz

Dana már 6 hónapos! Jesszus, hogy repül az idő!!! Mintha tegnap kérdezte volna meg a nőgyógyászom egy ultrahang felvétel előtt, hogy: " Ha lány lesz akkor is elviszik?"

56 centi és 3050 g

67 centi és 7290 g.

Ez az első féléves zárás. Szerencsére most nem kapott oltást, így a vizsgálat alatt vígan bogarászta a doktornő karóráját. Megdícsérték, hogy milyen jó baba és hogy már milyen szépen tartja magát négykézláb.

Szóval én zsebeltem be a gratulációkat és már öltöztettem volna vissza a fidres-fodros rózsaszín ruhácskájába, amikor szóltak, hogy lenne itt egy fotós, aki csinálna pár képet egy újság számára a doktornőről vizsgálat közben. És milyen jó, hogy Dana van itt, akiről tudják, hogy türelmes baba.

Már láttam Danát a VOGUE címlapján.

Valahol el kell kezdeni,így uccu neki, vetkőztettem le a lányt, miközben próbáltam lelkesen elmagyarázni neki, miért is kezdjük újból előlről az egész macerát.

Dana nagyon jól tűrte az "ál" vizsgálatot, bár be kellett vetnem egy-két mondókát, béka-brekegést, ló-nyihahát.

S, hogy mi a mese vége?

Még kérdéses, hogy mikor, mekkora méretben fog felbukkani DANA-CELEB.

Becenevek

A kérdés: Miért lett Oláh Daniella Oláh Daniella, ha senki se hívja így?

Senki. Se a Nagyszülők, se az Anyja, az Apja pláne nem. Pedig a születési anyakönyvi kivonatban ez áll feketén-fehéren:

OLÁH DANIELLA

És nem:

Bubó, Bubus, Bubesz, Bubba, Bumbulinó, Medve, Maci, Bumburnyák, Bubófalvi, Manó, Manócska, Manófalvi, Manci, Macisajt, Danamanó...,bazsalikomos krumplipüré, és tegnaptól bableves.

Szóval tessék, lehet válogatni.

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy e nevek nagyrészét az Apja találta ki. Na, de mit várjon el az ember attól, akinek meggyőződése, hogy Danácska éjszakánként az erdőben járkál és gombát gyűjt?

Kíváncsi vagyok, mikorra kopnak el ezek a becenevek. Remélem, mire Dana az érettségi tételeket tanulja már nem a Macisajtra hallgat.

Temperamentum

Ha egy szóval kellene jellemeznem,hogy milyen is Dana, azt mondanám: Jóságos.

Ezt Gömöri doktornő mondta rá,a második szervízen. Majdnem minden gyerekekkel kapcsolatos könyv kategorizálja a kicsiket. Mindegyikben van egy olyan csoport, ahova Danust teljesen jól el lehet helyezni.

Ha fiatalabb koromban nézegettem volna ezeket a leírásokat, biztos vagyok benne, hogy olyan babára vágytam volna, amilyen van. Azaz:

• nyugodt baba


• halkan, keveset síró baba


• könnyen kezelhető baba


• mintababa


• kisangyal.

Hiába, nem tagadhatom meg önmagam, sose szerettem a konfliktusokat, magam is csendes, visszahúzódó alkat vagyok.

Azt hiszem, hogy Dana még a pocakomban eldöntötte,hogy Jóságos lesz, ha megszületik. Nagyon könnyű dolgunk van vele. Az a típusú baba, akiből rögtön szülne az ember lánya még egyet. Vagy kettőt. De őszinte leszek. Az első hónapban volt,hogy párszor sírva borultam az ágyra, mert Dana is sírt és én nem tudtam rájönni, hogy miért.

Ilyenkor gyorsan átpasszoltam Apukájának: "Fogd meg gyorsan, sírnom kell!!!"Egyszer(röpke 40-50 perces) szoptatás közben babráltam a telefonomat és írtam magamnak egy SMS-t. A szövegére már alig emlékszem, mert megfogadtam, hogy csak akkor nézem meg legközelebb, ha nagyon el leszek keseredve. Valami olyasmi, hogy egyre csak könnyebb lesz, ne keseredj el, stb. Egyszer megírtam és SOHA többet nem olvastam el, mert nem volt rá szükség. Hamar ráéreztünk egymásra. Talán tényleg nem esett messze az alma fájától.

A kórházban

Danus szinte végigaludta a három napot a kórházban, nem zavarta, hogy mellette 8-10 baba visít a csecsemőmegörzőben. Vizsgálgatták, fürdették, pelenkázták, de ő vagy aludt, vagy türelmesen hagyta, hogy csináljanak vele, amit ilyenkor kell.
Kértem, hogy Apukája hozzon be egy-két dolgot, amiben haza tudunk menni. A csomagban volt minden: takaró helyett fürdőköppeny, rugdalózó helyett rövid ujjú body. Még jó, hogy a fürdőruháját nem csomagolta be, hátha abban akar hazajönni.
Ahogy kerestem a saját ruháimat, rájöttem, hogy innentől kezdve ÉN megszüntem. Már csak Ő van. Vagy MI. Hogy én miben megyek haza, arra nem gondoltam.
Nekem maradtak a nagyméretű kismamaruhák. Huzigáltam is fel rendesen az úton, le akartak csúszni...

A kezdet

Az úgy volt...

Az úgy volt, hogy december hatodikára voltam kiírva. Éreztem én, hogy Danus hamarabb lesz kíváncsi a világra, csak azt nem,hogy mennyivel.
Egy pár dolgot azért már elvártam tőle előre:

1. november 22-én Tacsóék esküvőjén még részt tudjak venni.


2. szombaton vagy vasárnap szülessen, elkerülendő Apukája riasztását a munkahelyéről,vidékről, futásból a Margitszigeten vagy egy jó pofa sör mellől.


3. ne skorpió legyen. (elég ha az anyja az)
   

Ezeket a dolgokat jó párszor elismételtem hangosan, fél hangosan,gondolatban, simogatva közben a hasamat, hogy érezze a lányom, komoly kérésekről van szó. Aztán vasárnap, Tacsóék esküvője utáni reggelen (még) a skorpió csillagjegy alatt elindultak a 10 perces fájások. A fájásokkal elég jól elvoltam, még Apukám segítségével felszereltük a fogasokat, lámpát, baldachint a babaszobába. Ebédelni átmentünk Újpestre, ahol két fájás közt jóízűen megettem a vasárnapi menüt. (paradicsom leves, vadasmarha zsemlegombóccal és sok-sok zserbó)

5 óra tájban erős családi kényszer hatására bementünk a kórházba, ahonnan csak 4 nap múlva engedtek haza minket. Danával.

Dana hétfőn, 20 perccel éjfél után (hurrá!!!nyilas!!!) megszületett. Olyan volt, mint egy ázott veréb. Először nem sírt fel, de aztán valami halk hangot hallottunk. Már nem emlékszem, hogy milyet. Sírás volt vagy nyöszörgés?Vagy csak egy jelzés nekünk: "Anya, Apa, megjöttem. Itt vagyok."

Aznap hideg volt, esett a hó, éjjel fagyott is. Csütörtökön, mire hazaértünk már megenyhült az idő.