2010. március 24., szerda

Szórakatémusz


Dana beszélni próbál. Eddig szavakat és főleg szótagokat mondott, de ma elismételte utánam érthetően azt, hogy Anya, kaka van...(nálunk ez központi téma, hiszen régóta bilizik, de 1-2 napja már néha előre szól is, ha éppen rájön az a bizonyos...)

Szóval itt tartunk a beszédben, éppen ma 16 hónaposan. Félek nagy dumás lesz. A mondókák, dalok nagy részét kívülről fújja és előénekesként mondja előre, hogy mi következik. Persze csak a szótagokat: el, me, ha, me mi... így hangzik nálunk az Ez elment vadászni, ez meglőtte kezdetű mondóka a la Daniella.

Magát is állandóan szóba hozza. Dada, Dada kommentál majdnem minden cselekedetét.

Nagyon érdekes látni/hallani, ahogy képzi a hangokat. Múltkor nagyon vicces volt, a feje fölött azon elmélkedtünk, hogyan fogja szólítani a két Nagymamát. Éva viszonylag könnyen kimondható, de Györgyi nem. Ezt elmondtuk párszor, mire Dana uzsonnázás közben felnézett és megszólalt: Gyogyi. Majdnem...

Szinte mindent ért ( Na jó, ma azt nehezen fogta fel, hogy miért nem kellene a homokozóban játszó kislány fejét gereblyével fésülni) és próbálkozik hallatni a hangját.


Kapu, betű, hab, halló, bogyó, poci a legfrissebb szavak, de ami mindent visz arra Györgyi nagymama tanította: Ennyi (meg egy )bambi.

És továbbra is jószívűen etet babát, anyát, apát...

2010. március 11., csütörtök

Gitár és szék

A kórház még rányomja a bélyegét Danus hangulatára, de az egészsége már a régi. Anyásabb, mint valaha, többet cumizik és (Krisz szerint) Anyámasszonykatonája lett belőle. Annyi baj legyen...
A héten nem mentünk sehova, érezze Dana, hogy biztonságban van, nincsenek idegenek, vizsgálat, stb...
Krisz egy új (mintha elkoptatta volna a régit) gitárral, Anyu egy szép kis székkel lepte meg a Kiskatonámat.

2010. március 8., hétfő

Kórház

Betegen, telefonos segítséget kérve: Hosszan gondolkoztam azon, írjak-e rossz dolgokat a blogban vagy sem. Úgy döntöttem, hogy írok, hiszen a negatív dolog ugyanúgy az élet része, mint a boldog pillanatok. Dana nem fog emlékezni arra, hogy mi történt vele 1 éves, 3 hónapos, 1 hetes és 2 napos korában és talán érdekes lesz neki, ha elolvassa ezt a beszámolómat. Hogy milyen volt az elmúlt hétvége? A legszörnyűbb, amit ez a kis család átélt. Danának pénteken este (az elmúlt héten kapott MMR + Pneumo oltástól) lázgörcse lett. Mentőt hívtunk, ami azonnal bevitt minket a Bethesda Gyermekkórházba. Eddig is összeszorult a szívem, ha megláttam a Gyermekmentő feliratot és most azzal száguldottunk be. Danát megvizsgálták, vért vettek tőle és kapott egy erős lázcsillapítót. Másnap már kutya baja sem volt, evett-ivott, rohangált a kórházi folyosón és a nővérek elismerésére biliben adta le kivizsgálásra a vizeletét. Vérképe, vizelete teljesen negatív, ez a fránya oltás volt az oka mindennek. A hétvége miatt nem engedtek ki másnap, így 2 éjszakát is bentmaradtunk. Dana megtanulta a "bibi" szót , hiszen a vérvétel nyoma és a bekötött branül (ha estleg nem inna) nyoma is ott díszeleg a kezén. A sok ijedelem miatt annyit Nyanyázott, hogy a végén már Anyázott.... Azt hiszem vége a Nyanya- korszaknak, amit egy kicsit nagyon sajnálok. Egyébként rohamos tempóban fejlődik a beszélőkéje és két szavas mondatokban beszél: pld: Dada lábi, Anya be, stb...
Én se voltam toppon az elmúlt napokban, ájuldoztam jobbra-balra, Krisztián itthon és a kórházban is tartotta a frontot a legyengült női szakasznál.
Mikor megérkeztünk Dana örömében táncraperdült a "Boci, boci tarkára..."

És itthon várt minket egy gyönyörű orchidea és két db új schlech állat!