2015. december 25., péntek

Nemakarokaludni

Most megint aktuális. Általában az. Ritkán van egy-két este, amit kivételnek tekinthetünk. Minden este, majdnem minden este megy a cirkusz. Dorka nem tud elaludni. Nem is erőltetjük neki este nyolckor, amikor Dana megy aludni. Dorka alszik az oviban, egyébként sem egy könnyen elalvó, igy nála kilenckor van a takarodó. Nagy luxus szerintem, hogy amíg én Danával beszélgetek, olvasok neki, addig Dodó az apjával teszi ugyanezt lent a nappaliban. Aztán, amikor én lejövök, hármasban tesszük ugyanezt. Aztán bevonulunk a hálóba, ott is olvasunk/beszélgetünk és kilenc fele átmegyünk Dana mellé. Ilyenkor már csak fejből mese van, suttogás, csend. Eddig a pontig Dorka egy tünemény, puszilgatja Kriszt, simogat engem, bújik, mint egy cica. Ez így is megy, addig, amíg adom a jó éjszakát puszit, hogy most már itt a vége. Ebben a pillanatban Dorkának kipattannak a szemei, kiveszi szájából a cumis ujjacskáját és elkezdődik...hogy:
-nem tudok elaludni
- éhes vagyok
-játszani akarok
-mesét akarok.
Ilyenkor csendben suttogva próbálom nyugtatni, esetleg még egy X. mesét elmesélek. De nem hagyja abba ilyenkor. Sőt! Ekkor kezdődik. Beszél, nyervákol, énekel, mondókázik és váltogatja a fent idézett ötleteit. Dana pedig itt szuszog mellette és forgolódni kezd.
A szép, csendes kérés, mellébújás, simogatás, puszilgatás nem használ. Erősödnek a hangok, a követelések, Dana egyre jobban mocorog.
Ilyenkor jön el a pillanat, hogy kihozzuk Dorkát a szobából és próbálunk keményebb eszközöket latba vetni, aminek persze mindig sírás, orditás, hiszti a vége. A szépen befejezett estének pedig vége. Ez megy hónapok óta. Nem tudjuk az okát, nem tudunk rá megoldást. Néha vannak könnyű elalvások, de ilyenkor mindig azt hiszem, hogy beteg lesz a kislány...:(

Ui: a délutáni alvás olyan, mint a mesében. No konfliktus, no problem.

2015. december 23., szerda

Advent

Dana szülinapja után, hipp-hopp itt a december, vele a Mikulás êsaz adventi készülődés. A lakás hétről hétre egyre zöldebb- pirosbb lett, előkerültek a koszorúk, angyalkák, gyertyák. Egy decemberi napon tartottak Dorkánal a karacsonyi műsort, kedvesek voltak a kicsik, énekeltek két dalt es átadták az általuk készített ajándékokat. Danusnál szmk tag vagyok, igy aktívan részt vettem a Mikulás ill. karacsonyi ajándékokban.
Minden jól sikerült, szerintem örültek a gyerekek, pedagógusok egyaránt. Dana itthon is kézműveskedett, készített hűtőmágnest, asztali mécsestartót. Egyébként is sokat szinez mostanában, már nincs hely az ajtókon a rajzainak. Többször sütöttünk mézeskalácsot, egyszer Andriséknál is voltunk édességet készíteni.
Danus kb a szünet eleje óta visszaszámol karácsonyig. Nagyon várja.



2015. december 7., hétfő

Dana szülinap

Készültünk,vártuk, visszaszámoltunk, eljött, elmúlt...de jövőre is lesz!!! Dana megöregedett... ( a gyerekbulin nem csak ő lett öregebb...mi, szülők is így éreztünk...:)
Olyan szép, nagy, okos hét évesünk van!!! Tudom,hogy túlzásnak tűnik, de én túlozhatok. És különben sem az.
Idén érdekes volt látni, hogy alakult a meghívottak névsora. Nem volt kérdés, Félix és Andris már többet jelent, mint óvodai barát, evidens volt, hogy a meghívottak között lesznek. Dana két barátnőt emleget szeptember óta. Sára és Bogi együtt jártak oviba, szeptember elején még szorosan összezártak,  Dana szomorkodott is eleget, hogy nem veszik be a játékba. ( de úgyis violettásat játszanak, azt meg nem ismerem...) Aztán nyitottak Dana felé és azóta mindig változik ki- kivel van/ nincs jóban. Igy történt, hogy bár Sára nagyon őrült a meghívónak, mire eljött a nov. 21. ,visszaadta a meghívót mert már nem barátok. Kész dráma!!! Szóval jött Bogi és Bodza.  Dorkával együtt hatan voltak a gyerekek, ideális létszám, tudtak párosával vetélkedni és nem szabadultak el az indulatok. Na jó, Andris bemosott egyet Félixnek, akinek majd ' elerett az orra vére,de hősiesen viselte a csapást.
Szóval szombaton megvolt a buli. Dana jól érezte magát és már alig várta a keddet, mert aznap ünnepeltük itthon Anyuékkal. Megkapta a rég' várt ajándékokat: bűvész doboz, elektromos fogkefe. Boldog volt , de kicsit elfáradt aznap este. Vasárnap összcsaládilag ebédelni mentünk kedvenc éttermünkbe.
Az iskolában is minden jól alakult, Dana éppen arra a hétvégére vihette haza az osztály maciját mert a héten ő volt a leg-leg-leg... Kell ennél több??? Hétfőre sütöttünk egy halom kekszet, tettünk a macira egy szülinapos csákót és úgy vittük vissza. Azon a héten volt a fogadó óra, gondoltam bemegyek kérdezek ezt -azt, bizonytalan voltam, hogy menjek - e? Gabi néni határozottan csak ennyit kérdezett: DANA miatt???? Dehogy jöjjön!!!. Nem dicsérek tovább, bár ez egy szülinapi bejegyzés. Mindene 90% felett, az osztályból benne van az elsők között tanulmányi eredménye, magatartása miatt. Pedagógus ivadék...
Krisztiánnak hála, hogy eszébe jutott,hogy éppen a születésnapján mentek el a Régió játékboltba, le vásárolni a rajzversenyen nyert ajándékutalványt . Dana magának egy ugató kiskutyát, Dodinak egy szép Anna figurát választott a Jégvarázsból. Ugye, nem kell mondanom, hogy Dorka mennyire beleszeretett, akarom mondani hisztizett a kutyusért...
És volt még egy élmény a héten, amit sose felejtek. Dorka Újpesten aludt, így volt egy szabad du- esténk hármasban. Ott tudtam lenni az adventi kézműves délutánon, aztán hazajöttünk, Danával beültünk a forró vízbe, Krisz pizzát rendelt, megnéztük az Agymanókat. És közben tényleg végig arra gondoltam, milyen jó nekünk, hogy hét éve megszületett nekünk Dana, akinél nem ismerek aranyosabb kislányt.











2015. november 23., hétfő

Őszi szünet

Idén az iskolással számoltunk vissza, hány hét, nap van még a szünetig. Nagyon jól esett a sok jövés- menés után nem menni sehova, nem csinálni semmit. Mert így telt a szünet. Itthon voltunk, játszótereztünk, sütöttünk, lustálkodtunk. Danát vittük úszni, de más kötelezettség nem volt, és jó volt így. Krisz meglepetés sznapot szervezett nekem 28- ra,-áthívta Anyuékat- ami nagyon jól sült el. Kaptam a családtól  virágot, gofrisütőt, csizmát, Brüsszel útikönyvek, táskát, kozmetikumot. Milyen jó is 41 évesnek lenni!!!
Dana a szünet utolsó 3-4 napját Gödöllőn töltötte, és itt zártuk a szünetet egy Barniékkal közös arborétum-kirándulással.
A szünet utáni héten jöttek Eperék vendégségbe. Mindenki jól érezte magát, érdekes mostanában ez a fajta " buli" esik a legjobban. Napközben, családdal, evés- ivással, sok beszélgetéssel, kozos játékkal. Sose felejtem el ahogy mi szülők kiabáljuk be az Activity megoldását.... 
Eperéket a táncon ismertük meg, azaz, Dana együtt járt Eperrel, amíg a két kísérő Apuka kint a folyosón jó barátságba lett... Furi, ilyen idősen új barátokat szerezni, de igy van ez velük.
Az őszi szünetben Dana Bandi papáékkal is kirándult és gyönyörű fotókat készített.







2015. november 2., hétfő

Rohanás

Ma igazán az volt. 'A' pontból 'B' pontba, 'B' pontból tovább. A pontok között volt persze pihenés, azaz : munka. Reggel 6:55- kor startoltunk ki Danával, hogy elérjük a reggeli buszt. Mindig sürgetem a lányt, nehogy lemaradjunk róla. Persze a busz mindig késik 2-3 percet, de nem merem bevállalni, h mi is később megyünk ki a megállóba. A buszon kis pihi, beszélgetünk, szótagolunk, agymanózunk. Aztán 7:30 érkezés Csillaghegyre, gyors puszi és már rohanok, hogy elérjem a HÉVet, a Combinót. Elértem. 7:14- re megérkezés, 7:15 becsöngetnek. Nem szokásom elkésni, de ezen a héten projekt- hét van a gimiben, ideiglenes órarend, enyhe felfordulás. Itt jön a lazítás, csak tanítok, jövök- megyek, ebédelek. Aztán haza, gyors puszi Krisznek, aki épp' rohan valahova. Itthon kicsit teszek-veszek, felmosok és rohanok a buszhoz, megyek Danáért a suliba. Dana rekordot döntött 7, azaz hét perc alatt befejezte az uzsonnáját, összepakolt, felöltözött, igy elértük a megfelelő buszt, ami elvitt minket a Komjádiba. Ma Dana először ment be egyedül az uszodába, egyedül ment le az öltözőbe, átöltözött, választott és zárta be a szekrényt, és ment be a sátorba. Annyira, de annyira ügyes! Hogy én ezalatt mit csináltam?
Rohantam a buszhoz, mentem Dodóért, aki 16:25- kor már egyedül volt az óvónővel. Aztán hazaballagtunk és leültünk Barbie babázni. Most mindjárt este 10 óra, már mindenki fáradt, Dana rég alszik. Csak Dorka bírja még, hozza a szokásos esti formáját. De erről majd legközelebb. Az nem lesz egy vidám bejegyzés.

2015. október 21., szerda

Tánc-úszás-mazsorett

Dana 5 és fél éves volt, amikor elkezdte a Madách Tánciskolát. Először balett és gimnasztika, a második évtől pedig rájött még a néptánc és a modern tánc is. Aztán jött az idei nyár, vele a sok vizes nyaralás és a dilemma, hogy mi is legyen ősztől...azt tudtuk, hogy két helyre, a hét minden napján nem járhat Dana. A tánc idén is végigkísérte a kisnémedis nyaralást, szinte minden délután " felléptek " a lányok a teraszon. Balázs Fecó, Csonka Pici, Neoton...
De Dana beleszeretett a vízbe, nem nagyon akart kijönni belőle, ha kint volt, csak azon járt az esze,  mikor, kivel lehet bemenni. A nyár közepe táján tartottunk egy szavazást, titkosat persze, hogy ki mit szeretne Danának: tánc v zene. Érdekes, hogy döntetlen lett az eredmény, Dana pedig döntött : úszás.
Igy kezdte el szeptemberben a Darnyi Tamás úszóiskolát. Hetente 2-3 alkalommal visszük, 50-60 perces órára. Nagy előnye, hogy a szülők a medence széléről nézhetik a gyerkőcöket, ahogy több-kevesebb sikerrel próbálnak a víz felszínén maradni. Igy mosolyogtam én is az első pár alkalommal, ahogy Dana evickélt a vízben. Aztán az evickélésből hipp-hopp kialakult egy egyre összehangoltabb mozgás. Szeptember végére Dana hátúszásban átúszta a medencét, ma Krisz videóra vette, ahogy gyorsban is ezt teszi. Még mindig nem hiszem el. Pedig láttam!!! Olyan nagyon büszke vagyok! Csinálunk is olyat, amilyet az eddigi hét évben sose. Elmegyünk egy játékboltba és Danának: szabad a vásár!!! Íme a szerzemény-nyeremény:
Ez az ötlet tőlem ered, nosztalgiáztam kicsit, amikor kicsi Ági egyszer Gyulán átúszta a nagymedencét és kapott egy monchicit....
Itt tartunk hát. A táncot szüneteltetjük és Dana esőben /szélben ugrik a hideg vízbe....brrrrr.
Ja, tánc azért mégis van, az iskolában heti egy mazsorett.:)

2015. október 12., hétfő

Büszkeség

Danára rendkívül büszke vagyok, voltam a mai nap. Mert a mi zárkózott, félszeg kislányunk már egy ideje kezd nyitni, bátrabban viselkedik. Mer felnőttekkel beszélgetni, a iskolában kis bátorítás után mer kérni/ kérdezni idegen tanító néniktől is. Próbáltam finoman hatni rá, hiszen a saját érdekeiről van szó, azaz hogy eddig nem volt szó...
Emlékszem én is mennyire visszahúzódó voltam...volt kitől örökölni. A mai nap boldogság járta át többször a szívem mert Dana sugárzott a sikerektől, kiscsikó módjára viháncolt felszabadultan. Biztos eleve jókedvű volt, de talan hozzájárult, hogy:
- a hétfő reggeli élménymeséléskor feltette a kezét és beszámolt a szombati Hattyúk tava előadásról az Operában.
-jelentkezett és hibátlanul elszavalta Fésűs Éva : az ősz c. Versét.
-délután Eszter nénivel majdnem megtanulta a mellúszás tempót, dicsérte  is sokat az edző.

Hétvégén a tájékoztató füzetben a megfelelt, jól megfelelet mellett virított egy 82 és egy 100% os eredmény. Az olvasókönyvben egy 9/9: kiváló.

Mi eddig gyűjtöttünk kb 25 kiló gesztenyét a sulinak, és szmk-s tagként vezetjük Krisszel az osztalybudzsét. Mindenki teszi a dolgát. Dodikám szótagol Dana után:
Toll-tar-tó.

Büszke vagyok mindenkire.:)

2015. október 4., vasárnap

Dorka 4

Ahogy sajnálkozunk, hogy véget ér a nyár, el is kezdünk örülni, mert 9- én már itt is van Dodo szülinapja. Idén szerdára esett, így háromszor ünnepeltük meg a kiscsajt.
1. Ovival szerdán
2. Barátokkal pénteken
3. Családdal vasárnap.
Dorka mindenáron fiúkat akart meghívni a zsúrjára- nem tudom, ez nálunk miért alakult úgy, hogy Danus is mindig a fiúkkal barátkozott az oviban- így a meghívót megkapta : Andris, Marci, Nándi, Máté, Ákos.
Volt itt kiabálás és ereszd el a hajam a fiúkkal!
Dórika négy évesen egy komplex személyiség. Amíg ő a Mókus csoport kis tündérkéje, Anett néni kedvence, az ovis alvóverseny első helyezettje, addig itthon ennél árnyaltabb a kép. (Túl) hangos, erőszakos, makacs, és az alvó verseny utolsó helyezettje. Olyan igazi második gyerek. Tudja, hogy neki mi a jó és úgy próbálja alakítani a dolgait, hogy elérje célját. Ha kell kiabál, harap, hisztizik.
Emellett egy ölelős, bújós, puszilgatós, csókolós, kis nyusziról beszélünk, aki mindössze 13,4 kg-ot nyom.
-Dodi, emlékszel, amikor régen, Anya este tanított és Apás napok voltak?
- Igen. Nagyon rossz volt, mert akkor még nem voltam Apás. De most már Apás vagyok.
Apucikám.
Így hívja Kriszt.

A szeptember hónapban teljesült a bakancslistám egyik pontja: indultam futóversenyen. Azaz nem csak én, hanem az egész család. A lányok 500 métert, én 7 km-t, Krisz a szokásos félmaraton távot futotta le az óbudai futó fesztiválon. Na, aznap igazán sportos család voltunk!
Voltunk a hónapban Lizi szülinapján, én Sármelléken osztály kirándultam. Mindig van valami. Néha jól jönne egy pár plusz óra, pár hosszabb hétvége. Olyan hamar elszáll egy nap, hogy hétközben alig- alig van időnk a lányokra. Iskola, óvoda, úszás, játszóterezés és ha hazaértünk rögtön vacsora, fürdés. Dana 8- kor lefekszik, Dodit még hagyjuk egy kicsit fent maradni. Na, akkor van az Apjával, ilyenkor beszélgetnek rókákról, cápákról, madárpókokról.

Boldog szülinapot DOD






ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!

2015. szeptember 25., péntek

Szeptember

Amikor nekem bejárós hetem volt, már érezhető volt, hogy mi vár ránk az elkövetkező egy évben. Akkor még lógatták itthon a lányok a lábukat, de már elindult a szervezés, az időpontok betartásával rövidülni látszottak a napok. Aztan jött a szeptember elseje. Aznapra én elkértem magamat a Madáchból, így Krisszel, Anyuval, Dodóval együtt ott lehettünk Dana évnyitóján.
A csillaghegyi iskolában! Sikerült! Dana maradt ott ebédig, mi pedig vittük Dodit az oviba, ahol most kezdte a kiscsoportot. Tavaly minik voltak, és a nagyok helyére idén vettek fel kicsiket, igy vált egy igazi kiscsoport a Mókus csoportból. Nem mondom, hogy a 11 hét otthonlét utan befutott a csoport szobába, mert nem igy volt. A rákövetkező napok is hasonlóan alakultak, bár Krisz az, aki igazából érzékeli Dorka milyen hangulattal érkezik az oviba. Anett ésKriszta néni a legjobb óvonők, akiket csak el tudunk képzelni, szeretik, ölelik, vigasztalják a mi kis szomorú lánykánkat. A sírás elsősorban nekem és az Apjának szól, a délutáni hangulatából, apró szösszenetekből érződik, hogy jól érzi magát napközben.
Már barátkozik 3-4 gyerekkel, keresi őket a játszón , elkezdett bandázni velük...:)

Dana pedig....JÓL van!!!Nagyon elégedettek vagyunk az iskolával, a hangulattal, a tanítónők hozzáállásával, a munkatempóval. Danus nem tűnik fáradtnak, nem volt még eddig semmi olyan szokatlan a viselkedésében, amelyet az iskolának tudhatnánk be. Persze hazahozott már olyan szavakat, amelyek jelentésével valószínű nincs tisztában, de ez minden. Kezd nyitni 1-2 lány felé, a tanítónőt bátrabban szólítja meg, mint az első hetekben. Danus elég visszahúzódó személyiség, bízom benne, hogy megtalálja azt az 1-2 társat, aki hasonlóan gondolkodik, mint ő, akik nem használják ki naivságát, jóhiszeműségét.
Tehát a lányok rendben vannak, ott ahol vannak, ha éppen nincsenek otthon.:)
Mi is jól vagyunk, bár a háttérben zajló logisztikai munkába nekünk is bele kellett rázódni. Nekem még a második iskolai héten  is rá kellett néznem a Krisztián által megírt családi napirendre, mert nem tudtam mikorkithovamiert kell vigyek. Belejottünk...Dana pluszban heti kétszerjár úszó edzésre a Komjádiba, igy tényleg kihasználjuk a napot. Szerencsére Krisznek sok munkája van, építgeti tervezői karrierjét . Nalam a Madáchban minden oke, megmaradtam részállásban ami még idén is nagyon kényelmes. Csak azt sajnálom, nem tanítom Petit. (Annapetigergő)
Mennek a napok egymás utan, azt soha nem fogom elfelejteni,  amikor szeptember elseje estéjén Krisz ránézett a heti időbeosztásra és megjegyezte:
-húha, emellett a szigorú napirend mellett nincs kecmec, józannak kell lenni!
 És most ebben vagyunk benne a szünetig...azért hétvégén koccintunk, es elégedetten nyugtázzuk, hogy nalunk itthon minden és mindenki a helyen van. Igy érzem.

2015. augusztus 17., hétfő

Vakáció 2. rész

Amikor hazajöttünk Lelléről Danus ment másnap Gödöllőre. Közösen fürödtünk egyet szombaton Domonyvölgyben, de csak hétfőn egyesült  a család Kisnémediben, ahol megtartottuk a Daniella névnapot. Dana valahogy nem volt felhőtlen boldog az ajándékoktól, talán azért mert nem voltak túl kézzelfoghatók. Iskolai íróasztal, Opera jegyek, fülbevaló. Persze könyveket is kapott, de sajnos még mindig arra a bizonyos mesélő pónira vágyik, amit nem nagyon fog megkapni...
Apu-Krisz felállították a medencét, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen innentől kezdve következtek csak az igazi forró napok. Hétvégén Eperék jöttek át, sokat fürödtünk, kosaraztunk, csakúgyelvoltunk együtt. Pár napra megint feljöttünk Bpre, meghívtuk Félixet pizsipartyra.
Dana ment pár nap múlva tovább Gödöllőre, hogy utána megkezdhessék a szokásos, éves füredi nagyszülős, hármas nyaralást. Balatonparti szállás, all inclusive ellátás, animátorok...kell ennél több? Nem hiszem.
Mi Dorkával hárman maradtunk, és azt hiszem nagyon élvezte, hogy most csak Ő van, csak Rá figyelünk. Voltunk bábszínházba, Állatkertbe együtt.
Aztán megint Némedi és újra Bp. Vonattal hárman csajo...nagy élmény. Dana-Anya mozidélután is volt: Barbie!
A hétvégére Krisz Zebegénybe vitte  a lányokat, én kaptam egy laza  hétvégét. De azért Némediből is feljöttünk párszor gyerekmentesen intézni ezt-azt. Pld én bevásároltam Dana iskolakezdésére. Külön-külön semmi se drága, a vonalzó, gyurma sem egy érték, a végösszeg mégis több, mint a dupla Családi Pótlék???!!!

Lassan vége a nyárnak. Semmi különös, nagy utazás nem történt idén, mégis úgy érzem nagyon jó nyarunk van. Együtt vagyunk és ezt élvezzük. Többen kérdezték, hogy nem unom a gyerekeket? Természetesen néha sok a zizegés, nyavalygás, kötöttség. Néha. A legtöbbször imádom, hogy nincs kötöttség, van időnk, jövünk megyünk. Még pár nap és beindul a nagyüzem.
Váradi ovi, Csillaghegyi suli, Madách gimi, Stílo Bútor, úszás, futás, kosárlabda. ROHANÁS!!!!!!!!!!!!






fotók hamarosan...nyár van..

2015. július 17., péntek

Ó-Ó-VakáciÓ-Ó 1. rész

Idén először naplót vezetek a nyárról és igyekszek ebből hagyományt teremteni. A kézzel írott verzióba persze sokkal részletesebben kerülnek a nyaralások, események, történések, úgyhogy ide csak szemezgetek...
A nyár egy két hetes úszótáborral indult a Komjádiban. Minden nap vittük Danust este hatra, hogy András bácsi tanitgassa Danát siklani, merülni, tempózni. Nagyon élvezte a lány, mindenféleképpen kell, hogy legyen folytatása a dolognak. Úgy érzem, hipp-hopp megtanulna úszni, mert abszolút érett agyilag és fizikailag is rá.
A tanfolyam végeztével kimentünk Némedibe, ahol szokás szerint jól éreztük magunkat. Bográcsolás, kirándulás, játszóterezés és sok-sok kertben töltött idő. Innen utaztunk Szabadi-Sóstóra Andiékhoz, ahol négy éjszakát aludtunk. Nagyon tiszta a Balaton vize, igazán meglepő volt, mennyire jó a víz. A négy lány nagyon aranyosan eljátszott, Petiékkel esténként lejátszottuk a szokásos scrabble partykat.
 A Balaton után itthon voltunk pár napot és úgy hozta a véletlen, hogy Orsi és Alex, Danáék nagy barátai is éppen ekkor nyaraltak a Nagypapájuknál. Minden nap lent a kertben bandáztunk, Dana annyira élvezte a nagyok társaságát!!!
Aztán mentünk Lellére. Szuper szállásunk volt és harmonikus, szeretetteljes, szerelmes napokat töltöttünk ott négyesben. Tudom ez giccsesnek tűnik, de így érzem és kész! Kilátóban voltunk, sétahajóztunk, hennát tetováltattunk,Hajómúzeumban voltunk, nagyon kihasználtuk a lehetőségeket.
Olyan nagyon jó így négyesben, azt érzem mindenkinek teljesül majd' minden vágya, tudunk egymásra figyelni, van idő mindenkire...
Most júli közepe van. Kánikula.

folyt.köv.