2015. február 2., hétfő

Január

Régen nem szerettem ezt a hónapot, mert hosszú, és igazából nem történik semmi... Most már szeretem. Most már minden hónapot szeretek. Egy-két boldogtalan/ szomorú  sorsba botlottam az elmúlt időszakban, így ismét rájöttem, milyen nagy kincs az élet boldogan, lányokkal, Kriszestül együtt. És milyen jó nekünk. Persze nem csak nekünk.
Emlékeztetni kell magamat erre, bár sosem voltam az a pesszimista-borúlátó típus.
Úgyhogy örüljünk a mának, az esőnek, a hónak, latyaknak, új ruhának és a krumplifőzeléknek pörkölttel.

Danus jövő szeptembertől iskolás lesz. Kerek. Ezt mondta Kati néni a szülői értekezleten. Danussal minden rendben. Jajdejó. Próbáljunk meg olyan tanító nénit keresni,aki biztatja, erősíti őt. Ez volt az elbocsájtó szép üzenete az óvó néninek a csoportszoba ajtajában. Próbálunk...azaz nem is....abból választunk, amit kínálnak....Kriszta néni, Éva néni, Xy néni, nem tudjuk még ki lesz az, aki éppen a mi lányunknak lesz megfelelő....nem is lehet, hisz' ott lesz még Danán kívül 30 másik, más igényű kisdiák....
Mindenesetre Danus az Apja és a Nagymamák főztjének köszönhetően megüti súlyból és magasságból a szintet. Elbírja majd a denehézaziskolatáskát. Fogai hullanak és közben nő az új is. Be van oltva. Hat éves kölyökkutya.

Dodika is változik...főleg a haja! A göndör fürtöket lecsapta Brigitta fodrász és lett Dorkának nagy lányos frizurája. Dodinál a hízás nehezen megy / nyápic mint az anyja / ellenben nyúlik, mint a rétes...

Tiszta cirkusz van néha itthon....de most a ligetben is az volt! Családilag kivonultunk és megnéztük a cirkuszcsillagokat. Szenzációs előadás!
Kicsit várom a havat, jó lenne tényleg megélni a telet. Amikor ugyanis utoljára esett, éppen nem voltunk itthon.
Bár, nem baj, ha nem esik majd a hó. Szeretem az esőt, és a latyakot is, ugye? :)