2017. február 19., vasárnap

Napokon túl

Tudom, nagy közhely, de tényleg az idő az oka, hogy nem írok...az idő, ami eltelik, betelik, elmúlik. Hétközben esélyem sincs blogolásra, a hétvégék pedig vagy programról vagy semmittevésről szólnak, egyikbe se fér bele, hogy leüljek a gép elé és írogassak.....
A lányok aranyosak, okosak és hangosak.:)
Dana kitűnő lett félévkor, de ami ennél is fontosabb, hogy élvezi a sulit és vannak kötődései. Előszeretettel hívja meg az osztálytársait itt alvásra is. Ennek mi örülünk, de azért most már legközelebb inkább Ő aludjon máshol.:)
Bezárt a Komjádi , igy új uszodát kerestünk. Rövid keresgélés után rábukkantunk a Római parton lévő uszira, ahol Dana elkezdte a szinkronúszast. Tetszik neki, nekünk is. Heti két alkalom, torna, úszás.
Dorkának megvolt a féléves művészi torma bemutató vizsga. Nagyon hozzáillő ez a mozgásforma. 5 és fél évesen még nincs 15 kiló, jó áll neki a tornadressz, a hajlítás jobbra- balra. Nem panaszkodom, gyönyörűen eszik, sokat és változatosan és nagy ritkán beteg, ( kopp- kopp) valószínű alkatilag bekódolt. Ennyi edzés mellett mi is kifáradunk, pedig mi nem is járunk sehova. :) na jó Krisz fut télen - nyáron, de én csinálom a Semmit. Mégis kivagyok és este 9 után képtelen vagyok bármit is csinálni...
Dorka szinte minden második hétvégét szülinapokon tölti, Danának egyenlőre nem érkeznek meghívói.
Pár hete megnéztük a Padlást, ami Danának nem annyira, Dodinak viszont nagyon tetszett. Mások vagyunk. Danára a Pál utcai fiúk előadás tett óriási benyomást, zeneileg, a történet és nem utolsó sorban a férfi szereplők.
Varom a tavaszt, de főként a jó időt. Szeretnék kirándulni, túrázni, sütkérezni a napon.  Apropó, napsütés. Megismételjük a tavalyi tenger kalandot! Juppi!!!
 Amilyen ritkán írok, mire legközelebb bejegyzek tavasz lesz.